 |
|
|
... szőnék most mesét,
Mely elzsongítna, mint egy nyári álom,
És elkendőzné a vérző valót;
Hogy ami fáj, az ne fájjon.
Patyolatköntöst szőnék a szavamnak,
Hogy vérző helyet ne bántson, ne sértsen,
Mert nincs egy ép, egy megsebzetlen hely most
Az asszonyok szívében.
És csitítnálak benneteket lágyan,
Mint megvert, piciny gyermeket... |
|
|
|
